Kezem, kezed felé közeleg,
mágnesnek érzem bőrödet,
s ujjaink mielőtt összeérnek,
csikkanó kisülés a szerelem,
s szisszenésed csókká forr,
szótlan szomjazó ajkamon.
A lelkünket tartó kosárrá
fonódnak kisült ujj-perceink,
s csak törtetünk beljebb
lelkünk ismeretlen szegletein.
Auránk is forró testünkön,
mint fegyvert fedő álca,
melyet elsütve szaggatja
a gyilkos forma forró tűz,
így dúl a mi háborúnk s űz
a fronton szökellő szerelembe,
a csontig érő hős-gerjedelembe.
- most-már együtt ver veled,
vagy áll meg a szívem és szíved.
2012 június 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése