Fejemben már a szigor ver rozsdás szöget,
pedig lelkemben még kisded bája zörget,
a mosoly napfényt varázsol s csodálatot,
elrejtve a valós mérhető, páncél bánatot.
Vérzik elmémben a vérvörös gondolat,
agyamban gyilkolom szét a hormonokat,
szúrós szeretetszomjúsága kiszárít,
fény forrása elapad, de már nem számít.
Nikotin függőként szív magába az élet,
parazsán füstöl el mind az, amit érek.
2012 június 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése