Itt és most

Lángol lapos szellő szélén
a csörgedező csacska nyár,
legyező levelet táncra kéri,
mert vidám ez a forróság.
Mű-repülő madár szárnyán,
csillan a végtelen jó kedv,
tollai a szellőt csiklandozzák,
mint péket a kemence meleg.
Ájtatos áldásai méheknek,
zümmögve térítnek bibéket.
Vakító fényes, a homlokon
ráncokat szántó izzadság.
forró kövekről gyermekek
árnyékba repülnek mezítláb.
A dél harangja szunyókál kicsit,
rezes tekintélye most öregszik.
Porlasztott pangó levegőt szívok,
teérted forrong minden, itt és most.



2012 június 18.