Esteledik

Napra fordul lusta ég,
árnyéka egy kincs,
mintha nem is léteznék,
hevül a nőtincs,
semmit kapott fel a szél,
titkos tüzeink,
forró gáz, a torok ég,
feszület fénylik.
A vakolat bírja még,
csak színét veszti.

Föld támasza alkonyat,
udvara kerek,
a fény szálak kócosak,
többet is érnek,
az est valahol vigad,
szív még sötétet,
táncra hívta a panaszt,
lábai kékek.
Hosszú árnyékú lovak,
s hűl kovács szege.

2012 június 18.