Vége a bálnak

Tavasszal báli ruhát ölt az erdő,
csupasz testét teríti zöld zizzenő,
fejükön díszek a madár fészkek,
örülnek a hangos madár beszédnek.

Kedves szél is előveszi hangszerét,
vele dúdolják a fák víg zenéjét,
koronájuk csápol mint koncerten,
táncra is perdülnek vagy tizenketten.

Táncol a selymes levél zizzenése,
ropja ifjú bükk is apja tövében,
A bál kezdődik s eltart nyár végéig,
más dolog nincs, zúzzák deréktörésig.

Szellő alszik, várnak a fák pihenten,
csak vakond csiklandoz lent a gyökérben,
az avarban vaddisznók válogatnak,
ha reccsen az ág egyből elszaladnak.

De közben felsír egy láncos fűrész hang,
ember jött, s gyilkol, avar búsan pang,
szomorú szellő gyászdalban azt zengi,
-Hol vagy, hol!... s a szíve tölgyét keresi.

2012 május 9.