Kárpitszögek

Kihasználatlan Kárpitszögek vagyunk,
és a nagyvárosok ős-mágnesként húznak
szűk szegletei csak ritmusa a búnak,
a vidéki fényben rozsdásra rothadunk.

Hatalom ujjai közt fénylik testünk,
ha uraink kárpitkalapácsa le-súlyt,
mozdulhatatlanságra ítél minden múlt,
csak keményített zászló lesz a lelkünk.

De ha jön a prés, kárpit torka törik,
kipattannak a fényes szunnyadó szegek,
s habár fejeink már avíttak is lesznek,
fényes szárunk szúr majd, a véknyába tövig.

2012 május 26.