Fúj a szél

Fúj a szél,
a lomb a felhőket habosra veri
majd ágaival szépen kifésüli.

Esik az eső,
a föld beissza és jóllakik,
s fordultával a kacsákat élteti.

Szeret a szív,
és a gyűlölet magjait ülteti,
ha túl-burjánzik, kedvesét is kiveti.

Fáj a múlt,
s emlék-köde fejekre száll.
majd fehér hajjal szalutál.

Döglik a sors,
és léted kávás kútja egyre süllyed,
s kiutad csak fehér pont lesz fényhez.

Meghal a fény,
fekete helyett, minden tej-fehér lesz,
s megérted miért volt jó a sötét az éjnek.

2012 május 5.