Az idő áll

Még most is az a csendes csibész vagyok,
ki az idő ajkáról csókot lopott,
de az idő még mindig fiatal,
s mások ajkáról huncut csókokat csal.

Mi nekem egy emberöltő, végtelen,
neki csak egy flört, egy perc szertelen,
s ahogy én is, mindenki megbocsájt,
hisz ifjúságunkra festett bűbájt.

Bölcsen tartjuk meg közös titkainkat,
összenézünk s megtartjuk bókjainkat,
az idő áll, s enyém sír felé halad,
bízom még, egyszer hű szeretőm marad.

2012 május 5.