Már csak az idő figyel engem,
lankás percek közt tengődöm,
és őrjítőn nem szól senki-sem.
Sorsom, fagyasztott ismerősöm.
Békés bukások érlelik karmám,
lelkembe szállnak szíves bátrak,
s többé nem öröklöm a magányt,
szirmaim hervadtan, széllel szállnak.
A vész szúrós szavát engedd ki,
hogy a gondolat hatalma nyerjen,
ne legyen uralma rosszaké itt,
s csata nélkül eszmét vezessen.
2012 április 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése