Üvegharang

Gránit toronyban üvegharang vagyok,
tejfehér üveghegyről származom,
csak ritkán hallották még a hangom,
gyöngy-kötelem ritkán húzta marok.

Csiszolt üveg díszes harang kristálya,
az idő szürke pora lepte már be
idővel értékem sem nőtt, koránt sem
elvárt munkám sem volt eddig pálya.

Új idők járnak tornyom körébe,
mindenki csengő-bongó hangom kéri,
szól az, ha nyelve a harangot éri,
s várt hangom hallják sokak örömére.

Eljön a nap, s húzzák harangomat,
nyelve testem éri nem szól csak egy hang,
kristály-por száll fel, és nagyot horkant,
s hullok porrá, ezer s egy darabokban.

2012 április 19.