Cudar idők

Cudar idők elveszett jó-istene,
öreg tán elaludt a kályha mellett?
Míg henyél, vigad az ördög serege,
te lehetsz e pokoli bál legszebbje.

Arcod avas, közben a szív oly nehéz,
minden dobbanással cipeli sorsát,
s munkátlanul sorvad seregnyi kéz,
a remény is elhagyta hű hadnagyát.

Kacska tetterőd a hibás és kevés,
kavarja lelked tengernyi habjait!
Az élet elfogy, mint násztánc egy estén,
minden arc, egy társas-magány rabja, itt.


2012 április 20.