A Tenger

Homokpart, mozdul a víz, szól a tenger,
homokba írt vers már a hullámokban
nyeli, emészti, mélybe rántva rohan,
nem szól meg csípős szóval, mint az ember.

Mennyi verset dédelgethet ölébe,
őt magasztalók sora elég-e még?
Senki, soha nem unja ezt a zenét,
szépségének soha sem lehet vége.

Láttam a morajló tengert, még járnék
parttalan partján, hol újul a talaj,
s hideg homokszemekkel nekem szaval.

A nagy erő felett hány költő jár még,
képzelet kívül áll, vers is hangtalan,
marad a kép, ott marasztalom magam.


2012 április 11.