Sebzett szívekben sosem kóboroltam,
de néha könny kisérte szerepemet,
más miatt szívemet sem ostoroztam,
mert későn vettem észre a sebeket.
Fáj kalapál a szív, tükrébe törten,
mást láttam ott mégis maradt hitem,
s néha hagytak lobbanó tévedésben,
emlék elég, hit már semmi nincsen.
Lelkem oly távol jár tőlem esküszöm,
mintha testem meg sem született volna.
Régi időkből merít erőm, s űzöm
elszabadult lóként vágtató sorsomat.
2012 április 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése