Adjátok vissza

Még szemembe ragyognak a csillagok,
gyermeki arc elmémbe vési, vagyok!
tagadhatatlan támasz, pattanások
serkent állomása, hű gondolatok.

Vigyázva futnak fontos érces érvek,
nem az ég szakadt le, hanem az érdek,
tagadhatatlant tűrnek, torz vallomások,
véss észbe, követ vessenek rád mások.

Csomó vagyok egy rendes rádiuszon,
torkomra akadt, fullaszt a tudásom,
vény nélkül vérrel, végleg visszavágok,
adjátok vissza szobám, s a világot!

2012 április 3.