Nem tudom hova visz ez az éj,
taszít, mint tenger a kagylóhéjt,
tenger sós ízét érzem ajkamon,
de nem, vérzem mert harapom.
Az ég összeért, ott hol a vég,
nem érezhetek tovább miért.
vak tornyok sötét lépcsőin,
botorkálok életem vizétől
menekülve kapitulálok.
Nem tudom hova visznek álmok!
2012 március 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése