Billeg az asztal

Hónapok óta törik a lendület,
majdhogy a szeretet is odébbállt,
kövekből facsarom életünket,
egészség jó, csak zülleni jár.

Lassacskán lentebb húzódik a becs,
arcunkra fagy az elutasítás,
tákolja lelkünket remény szegecs,
nem ér véget a romeltakarítás?

Szavam nem talál hű hallgatóra,
aurámban is keserűség kotorász,
sajtóm is rossz, kintorna vallatóra,
megkövült a megértés szobrász.

Billeg az asztal, pedig fenn a négy lába,
a székeken ülnek hullaszagú viták,
csukjás osztó nevet, s vele a vég-stábja,
végzetem annyi, mit enged a világ.

2012 március 20.