Szokatlanul szende este ereszkedik,
tavaszi tópart élén érnek engem itt
a láthatatlan, léggé sejlő sóhajok.
S csillagfényre gyúltak az égi lámpások.
Egy korán érkező csillagot a tavon,
huncut hancúrozót, kukkolva láthatom,
sötétül az ég, s a meztelen fürdőzőn
bánat jegye, mint az elhagyott szeretőn.
Kocsonyává kerekedik a sötétség,
előbb a fák fészkes ágát öleli még,
zajos gerlepár is nyugovóra térhet,
félkész fészkükkel mindketten megbékéltek.
2012 március 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése