Ráncos réteken fut egy testes tél
jégpatája koppan s kavargó, fojtó
havat parancsol felhőtől, aki fél.
Gördül a gömbölyű hideg hullám,
vacogó kisded lesz a felnőtt föld,
életet mélybe húz, s alszik szimultán.
Füstpórázon jár minden halk hangú ház,
még fatuskót zabálnak éhes fémek,
de egyre rövidebb, e téli póráz.
2012 november 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése