a csillagok ott fenn összevesznek,
mint porzsákban az egoista porok,
szöszmöszeik néha csak szétesnek.
Mi nekem magasság, neked mélység,
vízben élő, légbe fúló gondolatok,
ez egy reménytelen kettősség,
csak te érted s egyedül vagyok.
Szavakat szül egy kínos kapcsolat,
s helyi angyalokat szeretni hiszünk,
nem mindig felejtjük el az álmokat,
a csillagunk csend, s élni elfelejtünk.
2012 október 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése