Az eget kérdeztem

Az eget kémlelem,
de csak a felhők sírnak,
könnyükkel sárba maszatolnak,
körbe rajzolják hűlt helyem,
pedig csak az eget kérdeztem.
Lélek sövény burjánzik bennem,
elhullott bogyói magtalan,
parttalan pőre barátságok.
Csonttalan csellengő szellők,
szorítják belém a böffenést,
s elmúlnak a fázós hazugságok.
A fény járja át eresztő elmém,
vagyok még? vagy csak képzelem.
Az ég testére vágyok én.

2012 szeptember 23.