Emlékfoszlány

Egy viccen jót kacag a nyomor,
ettől aztán az uraság komor,
húst éget éhes szakadó szellem,
köröm kínnal gyötrő, megtartó jellem,
kérdezz hát, annyit mint nyitott diák,
hogy aztán dogmákkal törjék száját,
cserepeivel a jövő házát fedi,
a papírusz tervet idő emészti
a mit sem sejtő porrá váló vészt,
neked csak a túlélés adott észt,
bánhatod csak a buta bűnöket,
mit soha el nem sikerült követned,
Emlékfoszlány, egy apai pofon,
melyet csak szülő tud felsőfokon,
ordít benned a fájdalom emléke,
kicsit meghalsz mindegyik végébe.


2012 augusztus 28.