Sóhajok versenyében a remény előz,
potyázó pelyhes gondolatok gurulnak,
míg a talány torpanásra ítél, lefőz
mind a maró gúny, a szűrreál szenny ura.
Emellett elméd lesz a valót rejtő hely,
s csapongó csorda tüzes titkaidra hajt,
a mintát maguk hasznára hamvasztják el,
de ezért árnyékba vonul tested szava.
Ott rejtőzik szúró szívedben a tavasz,
csak nyaradat vehetik el, és te örök
télben bújsz havat reszketsz, s míg fagyos maradsz,
legbelül látomás, s hamvas-rét hömpölyög.
Ne engedd elveszni az örök virágod,
jelezz javuló időt, s magad légy őre,
fegyvereddel okádd le a kapzsiságot,
s bárgyú bűzt bugyogjon minden farkas bőre.
Jelened jeltelen sírjánál sírhatnak,
rokonságban is rútabb, messzi tévhitek,
csak szabadon, szerény halálod hír-hangja,
s a tétova torz tünemény, lesz jéghideg
Moro by Photo
2012 július 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése