Régi illat csapta be gondolatom,
bűbájt mint sárkányt eregetted felém,
csak illúzió vagy, és messze a lét,
csodának hinni mégis fondorlatos.
Felém jött a múltam... Vagy csak festmény?
veres a vászon, csak rád gondolhatok,
most is kacagásokkal igéző arcod,
még kísért: mint öngyilkost az élmény.
Az éltető illat elszállt, elszáll a gond,
most se csaptak be pajzán pillantások,
ez a bokor elfonnyadt, új hajtások,
már nem serkentik vérem, ezt a vadont.
2012 július 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése