Lebegés

A súlytalanság engemet vár...
csarnokra vágyom, a festett égre,
csúrgó-könnyben hűtve, lépve
falakba kezem ablakot vág.

Szilánkokban gázol a világ,
súlytalan szó horogra akad,
de varrott szám cserepes marad,
forradást festenek rám hibák.

Sóhaj kora, újrahasznosítás,
lélek levegőm lebeg, benn marad,
szégyenek fűtik feszes napomat,
fázatlan, ment meg a súlytalanítás.

A kudarc alacsony ajtókeret,
remény ajtók nem csukódnak soha,
csak zselés-szívemnek lehet súlya,
ismert istenek fogják kezemet.

Csarnok csendben egyedül vagyok,
hangok a súlytalan testem alatt,
mindenki egyforma testes, dagadt,
hit zászlóján osztozhatnak papok.

Nappali fényes égre vágyom...
akarás, erők lágyan leszakad,
csak a poklok izzó lába marad,
alul-felül is tűz, ez a birtokom.


2012 július 11.