Erdei szerelem

Természetnek szerelmet terített a kor,
ágya a fák langyos lombja csak folyt,
buja bokor törvénytelenre tekeredett,
vitézkedőn vert gyökeret még mélyebbre.
a szerelem szelíd vírusaként vágott
sebeket serdülő síró vértelen húsába.
késői kapcsolata géneket gondozott,
amíg elfajult, csak a pollen porzott.
a cselszövést, holdkép tükrébe törve,
cseppenő indulat heves harca húzta.
nem bírt a vággyal, vágta, s zúzta.
egyesülve eső esett erdei zugra,
egymásba gabalyodva a gallyakkal,
csillagokat kötött az ösztön össze.
nagyszerű nász a pőre platánért,
s összetört ágak nem vágytak más tűzre,
lesett szeretőként is, vakon vágyra űzve.
A kusza bujaságuknak, s buja kuszaságuknak,
a favágók vetettek száz év után véget.


2012 július 22.