Egzotikus képeket éget szemembe a nyár,
félve fülembe sóhajtoznak az út menti fák,
kígyózó aszfalt folyón életem hajója halad,
néha völgy fullaszt máskor a csúcs maraszt.
Amikor úgy tűnik végre haladok rendesen,
mert a völgy felé száguldani sosem jót jelent,
de hálám a sorsé, mert mindig van aki szeret,
a szakadékokat elkerülni segítenek.
Alattam fekete folyó, felettem sötét ég,
vakon viszem a szeretteim szűkös szekerét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése