Az időnk

Az idő égi bakancsa
taposott bele a nyárba,
Felszálló ártó porszemek
drogként lepnek leveleket.
Az ég sötét, harcos szellem,
meleg harcol hideg ellen.
villám mint jó artéria,
erőt kap a matéria.
Ünnepel most a természet,
hideglelés egy baleset.
Ha a fák dőlnek is sorban
az új élet újra dobban.
Figyelnek az égi szemek,
semmi nem volt ami nem lesz.
Így jeleznek az istenek,
jaj annak ki nem hisz benne.
A nagy erők csak véletlen,
lesz rosszabb is, ég ne zengjen.
Alább hagy az idő szele,
s nyugalmába halunk bele.

2012 július 12.