Egy újabb nap, egy újabb szeg
az én koporsóm lesz a legnehezebb.
savanyú délutánba löttyed a nyár,
infúziót ad az estnek egy napsugár.
Lábam festi meg hazafelé az utam,
mentem előre hármat balra fordultam.
Káromkodnak a felhők felettem,
tőrt döf belém az öngyógyító lelkem.
Az nem hiányzik kit nem ismertem,
ujjam hegyén indul a halál,
időm van, míg a szívemig talál.
Az ajtó foghíjas, ablakon meg orbánc.
2012 július 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése