Vén ajkak

Hívogatón tapad a kérges ó-báj
féregrágta lomb, idő ette bolyha,
mert bár a hold fele, még aranyló táj,
az idő mintha kezedből kifolyna.

Szép-est vagy, s mégis csúfnak morgod magad,
csak a lélek ragyog és azt gyanítnám,
hogy a tiara jár, s fejeden ragad,
s mint gondolod nem lehetsz hamisítvány.

Halál kísért s véres, mert vajúdik kárt,
minden szavad, kaszásnak szóló rontás,
most élsz-halsz, a hajnal neked is kijárt,
mert tudatalattid ez a szó-vonzás.

Kábult serdülő sorsot torzít íved,
ne szíts vízben tüzet s ember maradsz,
ne mutass többet megint, mint szíved,
s vén ajkadból is csodás dalra fakadsz!

2012 június 13.