A tornyom elhagyom

A tornyom őrzi szűkült szellemem,
s csak soraim utaznak a tengeren,
ajtóm zárva, a kulcsa rozsdás rím,
fejem vaktérkép, sok elvesztett cím.

Kilök a földrengésszerű feladat,
megszűnik a zárt ajtó és ablak,
a tornyom volt pajzsom, és artériám,
vár a tér, s emészt a filozófiám.

A lépcsők mindig felfelé vezettek,
mindig fel, vissza sosem próbáltam meg,
grádicsom lefelé sosem koptattam,
bátor vagyok, de csak a gondolatban.




2012 június 6.