Fellegek

A felhők, földnek finom nyakékei
könnyeinkből gyúrt ős-szépségei,
igazgyöngyében gyűlik a fájdalom,
fodrában a szépség csalóka álom.
A tonnányi semmi vaskos képzete,
a napszél fürdőjében szennyezett
fellegek, földnek árnyékos végzete.
Néha szerelmes cseppjeit szórja,
s ékkövei hullva fényes arcunkra,
lesz a könnyeinknek édes álarca.
Az öreg hölgy felhő fodros ruháját,
szép szerelmes napjának mutatja,
de a frigy bánatára, elhalasztva.


2012 június 13.