Az ostya

Az életünk egy falatnyi ostya,
a mosoly, a fájdalom benne morzsa,
Égetett felét senki sem mutatja,
lelkünk tejszínhab, azt is eltakarja.

Gondolat ereje öltöztet minket,
kinek a só kinek krém a díszlet,
bátraké lesz az emeletes torta,
a gyávákat lenyelik mise borral.

Szabadnak születve vágtatsz széllel,
fürödhetsz sárban, csak néha krémben,
megéghet lelked is, de tiéd a tér,
szabadság babérod, vajon mennyit ér.


2012 június 22.