Sorsaink

Fényed, árnyékom szilánkokra törte,
hangod minden szándékom túlpörölte,
parlagon nyílik rózsaként kabátod,
zsebében aszalódnak gondolatok.

Érveid kérik tudásom hiába,
tényeket nem értem, de kiállta
szavaid értem hullott árvasága,
hatalmasok tüdejének inhalála.

Sorsaink, fájdalom, az égre vésett
emlékek sora, mint lábasba égett
szénné érő, fájó dogmát darálnak,
mint a gondolat nélküli könyvtárak.


2012 május 2.