A némaságom kiáltom

A némaságom kiáltom ki, neked világ,
rekeszem bénán zárlatosra is vált,
elhullott könnyeimből varrok patakot,
őszinte az ős-némaságom, nem hallod?

Lépteim szaggatott lábnyomait, viszem
kezembe göngyölve, s cserép az ékszerem.
Földbe tapostad utam, lelkem nem talál,
fulladok s szívem, kék tintán inhalál.

Az illatod vezet kúthoz, fürge folyam
titkod mégsem adod, s lehet zokogsz rólam,
szemembe hűs vagy, talán aurád gátom?
ne keress, jég s szesz szünteti butaságom.

Forró rögökkel küzdök, pólya a lábon,
ne siess, olvadok, s magam plakettálom,
lábam nyomát egyszer talán, fosszílián
csodálja messziről jött robot indián.


javítva: 2012 május