Izzadságod, életre kelt angyalvér,
munkád mint szökőév tör belőled,
a terv, mintha a felhőket rendeznéd,
mércéd a Nap, s meglepsz koránkelőket.
Művednek széle-hossza sosem egy,
félkészen csak dobható szemétbe,
s ha kész is, mindenkit nem győzhetsz meg,
ha ütnek is, az lesz a fizetséged.
Lehetsz jó szobrász, ha elfolyik a kő,
s kezedben a véső sajtként mállik,
Lehetsz jó festő, ha beléd csap ménkő,
s viszi vad szél ecseted szőrszálait.
Lehetsz faragó, bár a fa enged is,
csak szerszámod esik szét darabokra,
vagy költő, ha nem érsz el a lelkekig,
és olvasva elveszik, szíved dolga.
2012 május 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése