Hová lett szerelmes városom,
hová lettek a szerelmes utcák,
párok parkjai, a hangtalan csókok,
jegenyék és árnyékos sakktáblák,
hol öregek a gombokat számlálták.
A tündöklő belvárost körút ölelte át,
mint a gyermekét féltő édesanyja,
majd csókot adott a vízköpőkkel
teli, sok emeletnyi homlokzatra,
hova tűnt el a régi macskaköve,
Hol járnak légies, zajos villamosai,
s reteszajtót nyitó kedves kalauzai.
Nyugdíjba vonult velük az élet?
Hová tettétek a boldog Budapestet?
Hová lett régi virgonc városom?
Sárga villamosai most földig érnek,
s emberek helyett csendben cipelik,
az óriások hitegető hirdetéseit.
Hiába nemes vakolat, mű-keret,
régi házak állnak még, de a légtér remeg,
a szmogja színét kitölti, s a félelem ül,
vaksága hitének, jövőbe vetetlenül.
2012 május 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése