Lelkedből hasadó forrás szemed,
mikor elveszted azt, ki téged szeret,
s hulló könnycsepped bús forradás,
útja patakodnak arcod redőin,
csak siratod elment felmenőid,
hasad a szív, mint kő hegy oldalán.
Kiszáradó tested, könnyben fogyó,
szomorú léted marad emlék folyó.
Benned szunnyad ekként az elmúlás,
Szemed forrás, s benne pihen új gyász.
2012 május 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése