A gyermek fáidat hiába ültetted el,
a föld sója zsigereiben telel,
savanyú illatát szél viszi messze,
mintha véred sűrűsödne ember!
Ősszel lehullanak a levelek,
szagtalan rothadó gyom-méreg
még az állat is elkerüli a helyet.
Te választottál magadnak növényt,
tied ez a kurta fás képzelet.
Látomásod ad árnyékodnak fölényt,
csak egyet érsz, ha kér a gépezet.
A föld nem választhat,
te vagy az úr magasan felette,
ha el is taposnak,
eggyé válsz zsigernyi földeddel,
a sok halott gondolat,
óriássá táplálja erdődet és fáidat.
2012 május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése