Sötét fellegek,
mint kihűlt parázsban a festő faszén.
Áldást szórja ránk,
nyakunkba szakad, szökell a hideg jég.
Gondos gondolat,
mint jurtában, álomba számolt sarkok.
életünk éhe,
mint szoba, a tető nélküli falakon.
Elszállt madarak,
mint varázsszóra idillikus remény.
Féreg lyukakban,
csak kukkol az ellen, és ugrásra kész.
Doromboló táj,
mint a pimasz puha hízelgő, cica.
Szőrt hasogatok?
bosszúságomra, csak tudásom vita.
Rojtos koromban,
mint ostorcsapás, csattognak az évek.
borult ég alatt,
vagyok kirakóshoz, hiányzó részek.
2012 április 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése