Jutalmunk

Nagyoknak magas fizetség a kéje,
aprók csak épp hogy óhajtanak,
egyszerűeknek éhbért süt a nap,
ki tenne is, azt elnyeli föld mélye.

A hasznunkat csak a jövőt remélve
koptatja élet, csorbul enyéssz falat,
őszülünk s gondtól gerincek hajlanak;
egy mulatság vár, gyász-torunk zenéje.

Befogad tán pokol, vagy angyal úrnő,
szeretteink körében bár a bú nő,
porainkra növesztünk pár növényt.

Nem éltünk hiába törve, se verten,
küzdöttünk át reményt kelő kerten,
s mi adunk fiainknak újabb reményt.

2012 április 12.