Hajnali részeg

Álom ernyedt s elnyúlt, dolgomra mentem,
az út hosszú, vagy a fáradság inog?
vagy csak az agy hazudik e melegben,
alig indultam, már szememre nyitok,

Forró napkelte is égeti lelkem,
rohan a Nap felém, árnyékom csapott,
szabadon szidom, nem égeti nyelvem,
meleg magányán a balgaság sem fog,

Ám ajtón itt, kitámolyog egy részeg,
gyümölcs hatott, mit adott a természet,
asszony amott pöröl, s korholás komor.

A válasz is tántorog káromkodva,
durva a szó, fáknak lehetne odva:
így kezd a nap, s folytatódik a nyomor.


2012 április 11.