A fák nem hallgatnak

A fák nem hallgatnak
a kivágásuk után sem,
asztalos műhelyében
hangosan sír a gép ,
forgácsa melegít, ne fázzon
a szerszám-tartó kéz,
bíznak a jó szerencsében
a sorakozó halmok,
Lesznek ők csónakok, padlók,
szép szekrények és ajtók,
s nagyobbak tetőkbe bújva
hasznosak, vaskosak, szerények.
Száradnak lerakva évekig
a kisebb flik-flakkos részek,
víz-gőzzel hajtják íveit,
majd hasznos hangszerré válnak,
mind zeng, és zenész kezében
dalolja a testük mivoltát,
egyikük sem nem kevesebb,
csak talán ha egy-pár oktáv.
Élet-rajzukat kihozza a lakk,
s mindenféle extra csiszolás.
Hirdetik a sors-társaikat,
kik nőnek ott, hol a határ,
nem bosszús, mert szolgál
embert, mint régi ügyes-társat,
jó kézben, és jó szerszámmal
szemünkben hű-melegséggé válnak.



2012 április 14.