Elárulnak zsírszagú gondolataid,
kapros illatú bús novelláid,
fokhagyma a mondatok közt,
ékezetpiszkálód a sorokban,
láttatsz csillogó futó felhőket,
teleírsz oldalak közt kuporogsz,
mocskot eszel és nyomorogsz.
Szabad szólás pottyantó mód,
mondat s szóhidak bosszantók.
Nyelvek hóhérai, ítélkeznek,
s felettébb titkos árnyék kezek,
nyúlnak beléd, szétszednek,
szétszednek mint hiénák vezére
az élő sérült tiltakozó tetemet.
Védekezésed hiába csusza téridőben,
visszafejtett férgek étkei félidőben.
Lebuksz még mielőtt sejtenéd,
csak nézd hogy buksz a siker felé.
2012 március 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése