Régi ifjak véres idusa kísért,
szikes századok nőttek fejünkre,
valami nem gyógyír hízó hegünkre,
belső kényszer gátol valamiért.
Régi virtusok gyerekes álmaink
ritmusában nyomorgunk kedvtelen,
vezéreink haszontalan, szenvtelen,
s üres síkokra terelik szárnyaink.
Bénító ígérvények hálójában,
vergődünk mint tenyésző tavi halak,
tudatunk csonka, a kényelem anyag,
mint gyémántkavics a homokórában.
2012 március 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése