Csak eldobható gyűrött zsebkendő vagyok,
a világ vasalatlan, ózon lyukas nadrágzsebében,
néha előkerülök, s belém törlik a búbánatot,
reménykedem akkor, kapok talán tisztességet.
De a bánattól porlik a testem, s reménytelen
kihívásként szökésem tervezem, el, előletek,
s mikor hiányomból eredő ürességetek
járványként rajtatok tüzes sebeket ejt,
mint hulló űrszemét, talán visszatérek,
de öletekig nem jutok, imádó szemeitekben
egy fénycsóva, mint csillag, örökre elégek.
2012 Február 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése