Lelkem nem tud se írni se olvasni,
nem kell neki tinta, se betű ólom,
csak más lélek fejt kódját és kódom
ész nélkül csak egy maszk, vagy szép masni.
Lelkem emlékkép, és tapasztalat
szárnya kedvre jár, de mégsem sólyom,
vígságot, bánatot csak szóként szórom
okoskodom, mégsem egy nap alatt.
Lelkem kitől kaptam, vagy örököltem?
Nem lesz hiába megírva a könnyem,
már nem keresem, tudatos a hálám.
S lelkem ne adjam vissza összetörten,
vigyázok rá, mindig ezért küzdöttem,
ügyelek, baj ne érjen élő pályán.
2012 Február 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése