A maros hűs vizébe merültem, a bátor,
már tudom, ott ért véget a fiatal-kor,
amíg erős karom volt, vasesztergátor'
késként szelte az ismeretlen habot,
nem erőm segített, a csalfa sodrások.
Gáton állva nem tudtam, kinn a parton
már más lép ki a vízből, ki épp vagyok,
Az élet mást jelentett, gyanútlan harcot.
A part közel volt és a sodrással szemben,
megkezdtem a harcom, a sodrás ellenem,
a part csak távolodott, egyre messzebb lett,
már búcsúztam - viszlát élet, - viszlát szerelem,
de egy "barát" erőt adott, más lettem ezután.
A parton várt korcs szerelem és egy másik világ,
aki mentett, lett ravasz, csalárd, mint a gát,
senki sem látta rajtam, de tudtam már ott,
folyóban hagytam, az akkor vízbe fulladt ifjúságot.
(1988-ra emlékezve)
2012 február 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése