Világunkat aranykeretes képben látják,
kívülről életünket tökéletesnek találják,
csak mi látunk a mély kútjaink mélyére,
ahonnan poshadt vizet iszunk az éhségre.
Világunkat aranykeretes képben látják,
és a tájban senkinek nem szúr szemet,
hogy házakba bújik a szégyen, rettenet,
és óljaink is éhesek, az anyadisznót várják.
Világunkat aranykeretes képben látják,
a mezeink virágai szépségüket tárják,
és nem mutatnak rozsdás traktorokat,
nem nézik a kiszolgált törött ekevasat.
Világunkat aranykeretes képben látják,
a sok törvényt, papírt és áll-statisztikát,
mert a festők is jóléti szépséget festik meg,
és hogy szegényen is boldogok az emberek.
2012 február 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése