furcsa képzelet, egy hulló gondolat, csak rezgett,
amikor már mély hangjai talpunkon érződött,
addig a fül jóllakott, csak kívánja a csendet.
A világ hangszere agitál, ritmusa véres,
hangszerek ravaszán tartott érzékeny ujjbegyek,
vak zenészek, vak hitek, gyilkos karmesterek,
s táncosok sorra kidőlnek, hiába önkéntes.
Ez a táncmező, reménykedők vérével festett,
önkéntes áldozatok, kollaboráló lelkek,
halnak sorra, kiáltanak élők hősnek ezret,
mégsem ragyog az eszmélet "fájgó" fejük felett.
Nézd, ez a tánc lesz az utolsó fájó üzenet,
halálba ringató veszélyes népek szava,
kér fel és visz kényszerrel, s jutalmad kopjafa,
Mert Bűnösök gyújtanak Népek ellen tüzeket.
2012 március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése