szép piros töve egy nemesebb rózsából,
Körülötte ezer vadóc szirom táncolt,
föléjük nőtt, szerették virult a jóságtól.
Nagy s veres tüskéi tiszteletparancsolók,
csak nyulat tartotta vissza a rágcsálástól,
este behúzta levelét, félt a fázástól,
hajnali fényen, szirmai az égi barangolók.
Néha arra járt egy kicsi lány és szemével,
mely könnyes volt mindig simogatta a rózsát,
illatát szívta magába, jó röpke órát,
jött ma is egy fiúval, kereszttel kezében.
Virág mellett ásva letették a keresztet,
bús hangon mesélt a lány néha felzokogva,
itt volt otthonom, hol éltem nemrég rajongva,
ár vitte anyám, s e rózsa jelzi a kertet.
2012 március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése